Gyermekkoromban sokszor jártam Hasznoson és Parádon is ahol az apró vízesésekkel, zúgókkal tarkított kristálytiszta patakok részét képezik a tájnak. Emlékszem a hideg vizükre, a hatalmas kövekre és a nyugalmat áresztó erdők hangjára.
Még a relaxációs kazetták is azt kérték, hogy képzeljünk el egy nyugtató patakot, fákat... ki ne tudná maga elé varázsolni, ha becsukja a szemét... Na de megfesteni, már egy picit nehezebb... Íme az első próbálkozásom.